„Ha egy gyerek gyenge matekból, de jó teniszező, a legtöbb ember matektanárt fogadna. Én inkább teniszedzőt alkalmaznék.”
Deepak Chopra
Miért kiváló, és milyen dilemmát vet fel ez a gondolat?
AMIÉRT KIVÁLÓ EZ A MEGKÖZELÍTÉS:
Fókusz az erősségeken: Ha a hiányosságok helyett az erősségek fejlesztésére fókuszálunk, céltudatos és rendszeres gyakorlással hatalmas fejlődést és sikereket érhetünk el.
Magas énhatékonyság: Ez a megközelítés stabil önbizalmat és magas énhatékonyságot (a saját képességekbe vetett hitet) eredményez.
Támogató transzfer hatás: A sportban kemény munkával elsajátított mentális skillek, mint a fókusz, az időbeosztás vagy a kitartás, idővel megjelenhetnek az élet más területein is. Ennek köszönhetően a korábban nehézséget okozó feladatokhoz (akár a matekhoz is) javulhat a hozzáállás és a teljesítmény.
IGEN, DE…
Sportpszichológiai szempontból mindenkit óva intenék az idézet szó szerinti, kizárólagos értelmezésétől. Mint oly sokszor, itt is az egyensúlyon van a hangsúly.
Az egydimenziós sportolói identitás veszélyei. Ha egy sportoló kizárólag teniszezőként (vagy futballistaként, úszóként stb.) határozza meg önmagát, óriási kockázatot vállal. Ha ugyanis ezen az egyetlen területen kudarc éri, megsérül, tartósan formahanyatlásba kerül, vagy a csapata zsinórban veszít, a teljes önértékelése kártyavárként omolhat össze.
A MEGOLDÁS A MENTÁLIS VÉDŐPAJZS
A kulcs a magas én-komplexitás. Ez azt jelenti, hogy a versenyzőnek a sporton kívül is vannak egymástól független, stabil identitásai (például: diák, fotós, kertészkedő, zenész, barát).
Ez a komplexitás egyfajta mentális védőpajzsként, pufferként működik. Ha a pályán jön a hullámvölgy, (és az bizony jön), akkor a többi stabil énrésze felfogja az ütést, megóvva őt az önértékelési válságtól, szorongástól vagy a depressziótól.
JÖVŐKÉP A PÁLYÁN TÚL
Éppen ezért kiemelten fontos a sportolói kettős karrier támogatása. A sikeres élsportolói pálya többnyire véget ér 30-35 éves kor környékén, de egy előre nem látható ok, pl. sérülés, élethelyzetbeli változások ezt bármikor drasztikusan előrehozhatja.
Ilyenkor szokott felmerülni a fájdalmas kérdés:
„Ha már nem edzek, ha már nem vagyok sportoló… akkor ki vagyok én egyáltalán?”
Lássuk be, világviszonylatban is nagyon kevés új Messi, Federer vagy Michael Jordan születik. Nagyon nem mindegy, hogy a sportoló milyen tanult készségekkel, végzettséggel, szakmával vág neki a civil életnek. Az egydimenziós sportolói identitás sportpszichológiai szempontból hátrányos és jelentős mentális kockázattal jár.
Kiemelten fontos, hogy sportolóként legyen B-verziód is!
